Kedves Johanna és Beatrix Testvérünk! 

Mindenek előtt bocsánatodat kérem, hogy ily sok idő után írok Neked és számolok be a dékániai kirándulásunkról.

Sajnos amilyen változatos az időjárási frontok, az én fejem, vérnyomásom is ahhoz igazodik…

Ma is egy esős vasárnap délután van, de lelkiismeretem már nem hagy nyugodni, holnap nagyon szeretném feladni végre a levelet.

         Gondviselő Istenünk jóvoltából egy nagyon is viharos napok után ragyogó napsütésben indulhattunk Győr-Csanakra, fél tízkor találkoztunk a templom előtt. Ménfőcsanak ugyan egy község, de két katolikus temploma van. Ménfői  része a győri püspökséghez tartozik, Csanak pedig Pannonhalmához. Ennek története oda nyúlik vissza, hogy Ménfő és Csanak az idők folyamán egyre növekedett és a két falut egyesítették, és kapta a Ménfőcsanak nevet. Előbb épült  templom a csanaki részen. Mivel a ménfőieknek sokat kellett gyalogolniuk, ezért később ők is építettek maguknak egy templomot.   A falu végül is miért oszlott meg így a győri és a pannonhalmi egyházközség között, még nem sikerült kiderítenem, de nyomozok!...

         Elréd atya is egyedül jött . Emília testvérünk és Paulina nem vállalta az utat, Tamás testvérünk pedig amolyan karbantartó infúziós kezelésen volt Győrben. Zénó hozta a győrieket, Skolasztikát, Nellit és Klárát, mert Ők Győrig vonattal jöttek.  Külön jött Brigitta és Pestről Annamáriáék. Így sajnos nagyon kevesen voltunk.

Ferenc atya mutatta be  templomát. Nem túl magas domboldalon épült a Szent Kereszt templom mely 1787-től plébánia templom, a Bencés rendhez tartozik. Temető veszi körül, jelezve  ez az élők és holtak közötti kapcsolatot.

A főoltár barokk, az oltárképet körül vevő szobrok , Mária Szíve és Jézus szíve , 1850 körül készítették. Az oldalsó oltárok későbbi korból valóak, Szent családot ábrázolja Szent Annával együtt a bal oldali kép, jobb oldalon pedig Szent Lászlót, ahogy vizet fakaszt a sziklából. A templom felújítása kb. 10-15 éve folyamatosan  történt. Belső festés még Botond atya idejében, padokat és a járólapokat később, Ferenc atya újítatta fel, aki idén 10 éve plébános itt. A padokat teljesen ki kellett cserélni, ezeket az eredeti motívumokat meghagyva, kézzel faragták tölgyfából. A  régieket már nem lehetett felújítani, olcsóbb volt, ha újakat készítenek.

Szembemiséző oltárt tűzzománc díszíti, hasonlóan az ambóhoz és a gyertyatartó is. Orgona most van felújítás alatt.

Plébánosok közül legismertebb Radó Polikárp atya. Ferenc atya előtt Botond atya volt itt plébános hosszú évekig.

Templom mögött van az ugyancsak nemrég épült modern ravatalozó, már Ferenc atya  idejében.  Érdekesség a templomhoz vezető út mellett felállított képsorozat, mely Szűz Mária 7 öröme  eseményét örökíti meg üveggel fedett színes tűzzománc képeken, melyek Hertai Mária keramikus alkotásai, hasonlóan a szentély előbb említett kis képei az oltáron, ambón és a húsvét gyertyatartón.

A nagy plébánia épület a templommal szemben épült. A templom mellet pedig az egykori iskola épülete van, amit most  nyári hittanos táborok, kisebb lelkigyakorlatos csoportok számára rendeztek be.  

         Templom mögött,  épült talán 10 éve az Árpád-házi Szent Margit Evangelizációs Centrum, ahol tavasztól őszig folyamatosan tartanak lelkigyakorlatokat, keresztény kurzusokat. Ennek beindításában annak idején aktívan részt vett Botond atya. Ügyintézőként itt dolgozik Lídia testvérünk, aki maga is vezet itt programokat.

         Csanakról még a délelőtt folyamán át autóztunk Kismegyerre, ami Ferenc atya fíliája. Itt először az épülő új, most épülő Isteni Irgalmasság templomát néztük meg. Bizonyára olvastátok a legutóbbi Oblációban megjelent interjús beszélgetést a tervezővel, ezért most erre nem is térek ki.

Idegenvezetőnk itt 2 győri Bencés diák volt, akik nagyon szakavatottan mondták el, amit tudni kell a templomról. Később derült csak ki, hogy a 2 fiú egykori „Szentimrés” hitoktató társam, akivel talán 1978/79-ben kezdtünk el „dolgozni”. Még 2 lány testvérük is van, a nagyobbik orvosira jár, a kisebbik most érettségizik.

 Ami engem meglepett az a hatalmas méret és a belső tér egyszerűsége.  Ferenc atya egyik nyilatkozatában ezt mondta az épülő templomról: „Finom arányai miatt a hatalmas térben ( 16 méter magas!) sem érezheti magát elveszettnek az ember, megértheti, hogy végül hová törekszik: Isten felé.” Ez valóban így van, mert ahogy beléptem, az alázat és egyben a hódolat Isten hatalma felé volt, ami megérintett.                                              

Érdemes lesz majd ide ellátogatni, amikor már elkészült. Sajnos itt még hiányzik 60-70 millió forint…

A régi kis kismegyeri  kápolnáról sajnos nem tudtam meg sokat. A helytörténeti kutatás annyit jegyzett fel róla, hogy ez egy mesterséges kis domb tetején épült, Napóleon katonái amolyan mellvédnek, bástyának építették 1890-es években. Itt, Kismegyeren, 200 évvel ezelőtt volt Magyarországon az egyetlen ütközet Napóleon csapataival szemben, amelyben Széchenyi István és Kisfaludy Sándor is részt vettek. Jókai Mór sokat tett azért, hogy a történelmi valóságnak megfelelően ítéljék meg az ütközetet, mely hibás hadvezetés miatt veszett el. Több mint háromezer katona veszítette itt életét. Ezeknek a katonáknak emlékére emelték a kis barokk kápolnát. Ezt is, hasonlóan a csanaki templomhoz, temető veszi körül, bizonyára az itt elesett hősök voltak a temető első „lakói”. A kis kápolnát talán 15-20 évvel ezelőtt újítottak fel a hozzá tartozó kis plébánia épülettel együtt.  A Győrhöz tartozó település azonban az elmúlt években nagy fejlődésnek indult, utcasorok alakultak ki kertes családi házakból, szűk lett a kicsi kápolna, különösen nagyobb egyházi ünnep, vagy családi esemény során.

11-12 évvel ezelőtt, amikor Balázs atya járt ki misézni Kismegyerre, vetette fel a gondolatot, hogy új templomra lenne szükség. A terv anyagi fedezetére mostanra lett lehetőség, illetve a helyi hívek bőkezű adományaiból mostanra lett meg a kezdő tőke, amit a Pannonhalmi Apátság is támogatott.

Ebédelni indultunk vissza Csanakra, a Vén diófa kisvendéglőbe. Brigitta rendelte ide nekünk a nagyon finom pörköltet nokedlivel. Óriási adagok voltak, de megbirkóztunk vele! A kirándulásunkat egy „mocorgós” ovis szentmisével zártuk, melyet Ferenc atya mutatott be. Aki már részt vett ilyenen, tudja, hogy milyen aranyosak a kicsik, annak nem kell ezt részletezni. Aki meg még nem, annak igazából nem is tudom ezt visszaadni, keresse az ilyen alkalmat, mert fantasztikus élmény!

Szép napunk volt, hálásan köszöntük meg Elréd és Ferenc atyának  ezt a lelkiekben is gazdag programot.Nagyon családias ünnep volt 18-án Pannonhalmán Maurus atya aranymiséjét, valamint Cirill és Pál atya ezüstmiséjét tartotta. Akinek van internetes hozzáférhetősége, képeket már láthat honlapunkon, Zénó biztosan feltette ellesett pillanatait.