Attyapuszta 2008-11-02
Oblátusélet iránt érdeklődő testvéreinkben felmerülhetnek a jogos kérdések,
mint például:
Hogyan kapcsolódhat világban élő, családos ember szerzetes közösséghez?
Hogyan élhető a mai világban Szent Benedek VI.században írt szabályzata?
Renato Gallotti kamalduli szerzetes egy írásában azt fejtegeti, milyen
hasonlóságai vannak a családi közösség és a szerzetesi közösség létrejöttének
és további életének.
Röviden:
- szabad és felelős választás, mely a megkülönböztetés gyümölcse,
/eljegyzés ill. szerzetesség kezdeti állomásai/
- nyilvános kötelék / szenség ill. fogadalmak/
- tartós életközösség /családi otthon ill. monostor/kongregáció/
További hasonlóságok:
- Szent Benedek regulájában előírja szerzetesei számára a napi
Szentírás vagy szent köny olvasását, ez a Lectio Divina, amely
tulajdonképpen előírt órája a párbeszédnek Istennel, és elősegíti
a mély istenkapcsolat kialakulását, ha helyet és időt kap az olvasás
A házastársi kapcsolat születése hasonló a Lectio módszeréhez:
Egymást meghallgatni, egymás szívében olvasni, ez vezet a mélyebb
kapcsolatra, a kölcsönös önátadásra, melyből felelős, tartós
elköteleződés születhet.
- a közösségi élet /családi vagy szerzetesi/ a Reg. 72-ben megfogalmazott
„jó buzgóság” által halad a tökéletesség felé.
Ennek lényege: egymás türelmes elviselése
a többiek hasznának elönyben részesítése
apát őszinte és alázatos szeretete
Krisztusnak semmit elébe ne tégy!
Boldog Gizella, István királyunk felesége életével jól dokumentálhatók
az eddig elmondottak:
Szerzetesi életre készült, elmélyülő, imádságos lélek volt, de kérésre letett
szándékáról, és feleség és családanya lett, részt vett férje térítő
munkájában. Fia és István halála után a kolostort választotta, apátnőként
halt meg.
Nagyszerű feleségnek és családanyának, később pedig kiváló
szerzetesnek, apátnőnek ismerhetjük meg Gizellát a feljegyzések
alapján. Ugyanaz a személy, ugyanazokkal a tulajdonságokkal
járta ezt a két, látszólag egészen különböző utat.
Egyszerűen asszonyként viselkedett:
Koronázó palástot varrt férjének saját kezüleg, és mivel minden
új templom felszerelését a királyi udvar biztosította,
a miseruhákat udvarhölgyeivel együtt szintén maga varrta.
Egyszerre volt királynő, gyengéd, megértő feleség és anya.
Később a felebaráti szeretetben elöljárt, mint szerzetesnő és apátnőként is
anyai szeretettel fordult apácatársai felé.
Mostani lelkigyakorlatunk témája a Regula prológusa, ,melyben Szt.Benedek
Atyánk érzelemdúsan fogalmazza meg bevezetőjét.
Számos felszólítás hangzik el, /”Hallgasd meg, ó fiam, a mester parancsait…
Keljünk föl tehát végre….Övezzük fel tehát derekunkat…/
érezzük lelkesedését és törekvését, hogy olvasóit meggyőzze.
Kicsit olyan, mint egy reklám, persze jó értelemben vett reklám.
Rá akar beszélni valamire….
A reklám tárgya nem valami kétes érték, hanem az üdvösség, és a hozzá
vezető út, a rábeszélés, meggyőzés módja pedig nem néhány olcsó, hatásvadász
reklámfogás, hanem a Szentírás mondatai, vagyis Isten szava.
A „reklám” őszintén beszél a nehézségekről … de rögtön vígasztal, biztat is.
/47,48,49.vers/
Benedek szinte anyai gyöngédséggel viseltetik olvasói iránt, empátiával
közelít feléjük.
A Prológus elején viszont ő maga kívánja olvasói teljes odafordulását:
„Hallgasd meg ó fiam a mester parancsait és hajlítsd hozzá szíved figyelmesen…”
A szív az érzelmek, a szeretet helye.
Benedek tehát miközben egyszerű tőmondatokban, szinte kardcsapásszerű,
mondatokban fogalmazza meg mondanivalóját, ugyanakkor megértő, gyengéd,
empatikus hangon is szól.
Ezek a gondolatok teljesen személyes észrevételeim voltak, úgy, ahogy
a következőkben is obláta-életem néhány személyes tapasztalatát szeretném
megosztani veletek:
Nehézségek:
- a zsoltárok szövege, melyekből haragvó, büntető, féltékeny Isten képe
rajzolódik ki….
Tanulmányaim során megnyugtató választ kaptam: a zsoltárok
ill. az Ószövetség Izrael népének istenkapcsolatát mutatja be;
hogyan élték meg kapcsolatukat az Úrral.
Ugyanez a bölcsességi gondolkodás volt jellemző más ókori
népeknél, más vallásokban is.
- a csend megvalósítása számunkra, világban élők számára
Egy régi élményem adott segítséget ehhez, ugyanis a Szentföldön
járva én is eljutottam zarándoktársaimmal a Via Dolorosá-ra,
Krisztus keresztútjára, amely Jeruzsálem arab negyedében,a
a bazárok közt halad.Zene, kiabálás, tarkaság, vibrálás…úgy hogy
lelki vezetőnk elhatározta, hagyományos keresztút-járás
helyett minden állomásnál bemondja,mi történt ezen a helyszínen,
majd egy perc csendes elmélkedés után továbbmegyünk.
Az ötlet sokaknak nem tetszett, mégis, mikor a zarándoklat végén
feltette a kérdést, kinek mi volt a legnagyobb élménye, 90 %
a keresztutat nevezte meg.
Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetséges ez…és arra a
következtetésre jutottam, hogy az ember saját belső csendje
a legfontosabb. A külvilág zaja nem zavarhat meg, ha belül
csend és béke van, ill. a csend akkor vész el, mikor az ember belül
haragot, békétlenséget érez.
Ez a tapasztalat hozzásegített, hogy bárhol, útközben, buszon
elmondjak egy tized rózsafűzért, imádkozzak valakiért,
valamilyen szándékra, de akár még a munkahelyen is mondjak
egy fohászt, ha szükségét érzem.Nem zavar külső zaj és nem
is bosszant.
Miben segít az obláta-élet?
Viccesen mondhatnám, hogy bankban dolgozom, és aki
egy bankot belülről lát, egyet tehet: nagyon imádkozik.
Egy apróság a bankos gondolkodásról:
Beöltözésem óta állandóan hordom a Szt. Benedek
érmet, mást nem viselek… és évente bizony néhányszor
előfordul, hogy egy kolléga rémülten rámmered
és azt kérdezi, „Mi van a nyakadban? Dollár?”
De komolyra fordítva a szót, a bank sikerorientált, profitorientált
világ, amely az emberséget, felebaráti szeretetet nem tekinti
követelménynek a dolgozók egymás közötti viszonyában sem,
és az ügyintézésben sem.
Ezek között a körülmények között oblátának lenni, és Szent
Benedek útján tudatosan járni egy biztos pontot jelent
számomra.
Az „Ora et labora” jelmondat segít abban, hogy a hétköznapok
monotonitását jól elviseljem. A gondolat, hogy munkámmal
végsősoron Istennek szolgálok, megtartó erőt jelent.
A nap végén a Vesperás számomra hazaérkezés Isten
színe elé
A zsolozsma imádkozása segít felfelé tekinteni, kiemel a napi
gondokból, Krisztusra, megváltottságunkra és az üdvösség
reményére irányítja a figyelmemet, el tudok szakadni az éppen
aktuális problémáimtól.
A Szt.Benedek érem nekem kézzel fogható segítség:
Megszorítom, kérem Szt.Benedek atyánk segítségét és aztán
nekivágok valami nehéz feladatnak.
„Krisztus elébe semmit ne tégy!” – ez az intelem segít nekem
az ünnep előtti készülődésben /pl. advent, nagyböjt/ hogy a
lelki készület és a háztartási teendők helyes arányát meg-
teremtsem. /Túlságosan szeretek süteményeket gyártani/
Tervezem, hogy a mondatot idén adventben ki fogom írni a
konyhába.
10 éve vagyok obláta, és ma bencésebbnek érzem magam, mint az elején, hiszen
az ember az idő múlásával egyre többet megért Szent Benedek szelleméből és
egyre inkább magáénak érzi azt.
