"A természetben mindíg szép formák és szép színcsoportok vannak. Nézz meg egy férget, vagy egy darab trágyát: annak is szép színe és formája van. Ha az ember a természettől valamit elvon, hogy saját kívánalma szerint alakítsa: eredeti szépségét többé-kevésbé háttérbe szorítja rajta, s néha szépet, többnyire rútat formál belőle. A természet a végtelen alkotó végtelen szépségét hordja. Az emberi készítmények a véges alkotók különböző szépségű művei."

Weöres Sándor: A teljesség felé. A szépség

Illés Árpád festő barátomtól hallottam:
"A természetben nincs semmi ízléstelen. Sőt: még az emberi ízléstelenséget is helyre-javítja. Nézz meg egy villamoskocsit: sárgára kent otromba skatulya. De ha a hegyről nézed a várost, a színek egymáshoz illeszkednek és a mozgó kis sárga villamosok is gazdagítják a látványt. Vagy vegyél egy ronda csillárt, amilyet a legtöbb polgári lakásban láthatsz: vidd ki az erdőbe, ásd el a földbe a gyökerek közé, menj érte néhány hónap múlva és meglátod, hogy a természet megszépíti, amennyire csak lehet."

Tőle és más festőktől hallottam ezt is:
"Érdemes szemlélgetni a nyirkos, romló falakon alkuló foltokat, repedéseket. Szebb rajzok, szebb színcsoportok nincsenek sehol. A foltok tömör, vagy szétkuszálódó formái, a repedések vaskos, vagy ezer-szálkájú vonalai oly teljes harmóniájúak, amit az emberi művészet csak a legtisztább korszakaiban ér utól. S a legtöbb-változatú színnek, a szürkének, zöldes, kékes, sárgás árnyalatai, vörösek, tompa-zöldek, rozsda-színek, mindíg egyszerű és hatalmas harmóniában. De az emberi szem vásári lim-lomhoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez."
Weöres Sándor: A teljesség felé. Beszélgetés-foszlányok a szépről