Halmos Ábel OSB - Oblátus lelkigyakorlat I.

Bakonybél, 2010.07.09.

I. A túlpart messze van

- spirituális hídkeresés az anyagiak sodrában –

1. Más világok

• "A mélyen néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülembe s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából, s Te messze vagy." (Radnóti: Levél a hitveshez)
• Radnóti versét olvasva eszembe jut, mintha mi is két, egymástól fényévnyi távolságra lévő világban élnénk. A költő számára az egyik a reális világ: a Bori tábor, ágyúszó, szögesdrót, munkaszolgálat; a másik "a búvó otthoni táj" és benne Fanni. Az első brutális valóságával van jelen, benne minden nap múltával rövidebb a fogság, de rövidebb az élet is, a reális világ börtönéből csak a halállal hoz szabadulást; a másik egy távoli, elérhetetlen világ, melybe "megtöretett testünket az álom a szép szabadító", illetve ahová a költészet repíthet el. "Rongyosan és kopaszon repülnek a foglyok Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. De megvan-e még az az otthon?"
• A spirituális otthon és való világunk kettészakítottsága ugyan nem taszít bennünket egzisztenciális szorongásba és nem fenyeget közvetlen életveszéllyel (mint a tragikus sorsú költőt a koncentrációs tábor), de a távolságot hasonlóan szakadékszerűnek, áthatolhatatlannak érzem, mint Radnóti.

2. Reális és spirituális világunk szakadékai

• A szakadék egyik oldalán Én vagyok, rohanó nyüzsgő világommal, a rámszakadó feladatok sokaságával, melyeket nekem egyedül kell megoldanom; a másik oldalon csend van, várakozás, vágyakozás az Ő jelenléte után.
• Az innenső oldalon az önérvényesítés van, harc saját akaratom, terveim megvalósításáért; a túlsó oldalon imádság van, önmagam átadása, Isten szolgálata.
• Az innenső parton: pénzszerzés, lázas pályázatírás, gigantikus erőfeszítések az építkezések sikeréért és a gazdaság rendbetételért, ennek az oldalnak a jelszava: pénz, pénz, pénz. A túlparton ráhagyatkozás a Gondviselésre, bibliai szegénység.
• Az innenső oldalon kísértések és függőségek vannak (munkamánia, evészavarok, érzékiség, fáradság...), a túlsó oldalon szenvedélyektől való mentesség, belső szabadság.
• A mi partunkon a siker minden érték mérője, ezért önmagunkkal és másokkal folyamatos elégedetlenségben vagyunk, és naponta kísért a hiú dicsőségvágy. A túlparton önelfogadás és a világ elfogadása van. Alázat gyengeségeinkkel szemben és szív békéje.
• Az innenső oldalon a fogyasztás kultúrájával szeretnénk boldoggá tenni életünket. Tapasztalat szerint múlandó sikerrel. A túloldalon szemlélődés van, magunkat elengedő belesimulás Isten szeretetébe.

3. A hasítás tapasztalatai

• Templom, szakrális élményeink: Imádkozunk szeretteinkért, azért, hogy legyen béke, kiengesztelődés közöttünk, a világban, gyógyuljanak meg a betegek, vigasztalódjanak meg a szomorúak, a szenvedők enyhülést nyerjenek. Előjön jobbik önmagunk, Isten iránti bizalom tölt el, a világ és önmagunk elfogadása.
• A profán világban egy másik énünk lép elő. Ülök az üzleti tárgyaláson, s azon morfondírozok, hogyan akar átverni, hogyan szoríthatom sarokba, hogyan kényszeríthetem arra, hogy fizessen, hogy elvégezze a munkát. Ekkor őt nem felebarátnak, hanem ellenfélnek látom. (Sokan mennek tönkre a körbetartozás miatt.)
• Nem az a baj, hogy tárgyalok, hogy nem hagyom magam becsapni. Az a gond, hogy hol van itt az Isten. Hol van az imádság, hol van a béke? Az a baj, hogy nem látom abban a másik emberben Krisztus arcvonásait. Amint magával ragad ez a reális világ, elfogy belőlem a ráhagyatkozás, a szeretet.

4. Az evilági kudarc és spirituális felismerések

• 2010. májusában értesítést kaptunk, hogy turisztikai pályázatunkat, mellyel a templomunkat, a Szent Gellért teret, az arborétumot és ingatlanjaink nagy részét terveztük felújítani, elutasították. Pályázatírás több hónapig tartó megfeszített munka volt, sok pénzt, időt és energiát öltünk bele. Galád módon lepontozták és elutasították. A pályázat elbukása összetört, "kiakadtam", erős indulatok jártak bennem, hetekig nehezen elviselhető voltam.
• A pályázat elbukása nyomán új oldalról ismertem meg önmagamat. Annak idején nagy erőket mozgósított bennem a pályázatírás, most ámultam: kudarca milyen indulatokat vált ki belőlem. Azt gondoltam, a pénz engem nem érdekel. Ez azt hiszem így van, viszont rájöttem, a siker nagyon érdekel. Úgy éreztem, a bukással személyesen vallottam kudarcot. Én magam vagyok értéktelen ember, alkalmatlan vezető, aki nem képes a rábízott intézmény, épületek jó gazdája lenni.
• A kudarc két rejtett démont hozott számomra felszínre. Az egyik a siker vágyának démona. Világossá vált, milyen nagyon szerettem volna nyerni. Nagyon kellett volna a megerősítés. A másik felismerés, hogy egyedül akartam a pályázatot megnyerni. Óriási emberi energiákat mozgósítottam, rengeteget dolgoztam, nagy apparátust vetettünk be, végül 19,5 kg-os csomagot adtunk fel, de Istennek csak statisztaszerepet szántam. Hiányzott a ráhagyatkozás, pályázatunknak rábízása a Gondviselésre.

5. A híd nyomai

• Evagriosz Pontikosz szerint értelmünk számára démonok és angyalok sugallnak gondolatokat. Az anyagi világ magával ragadó és lelkünket bedaráló sodrában az angyali sugallatok meghallása lehet a túlparttal (Istennel) összekötő spirituális hidunk egy-egy pillére. Amikor a démon azt súgja "akkor vagy értékes, ha nyersz, ha sikeres vagy", akkor az angyal ezt mondja: "a megerősítés helye nem a külső siker, hanem a »búvó otthoni táj«, az imádság csöndje és a testvéri közösség".
• Amikor a démon azt súgja: neked kell megcsinálni, te vagy a felelős, a te dolgod, akkor érdemes meghallani az angyal szavát: "Hogyha az Úr nem építi a várost, hasztalan fárad építője. Pihentében is megad minden áldást az Úr annak, akit szeret." (Ps 126) Az építkezés kaotikus forgatagában, reménytelen útvesztőiben érdemes figyelni egy másik angyali szóra is: "Íme én újjáalkotok mindent. Ezek a szavak igazak és megbízhatók."

Bakonybél, 2010.07.10.

III. Jólét vagy jóllét

- a "tárgyak" birtoklása és a boldogság -

1.Téves életstratégia irányít

• A fogyasztói életstratégia: van egy tárgy vagy személy, esemény, amit ha megkapok, ha bekövetkezik, akkor jól leszek. Ha sikerül felépíteni a házunkat, monostorunkat, ha a gyerek bekerül az egyetemre, ha a betegségből meggyógyulok, ha az imádott nőt megkapom..., akkor boldog leszek. Ha nem sikerül, ha nem kapom meg, akkor boldogtalan leszek, torzó, kudarc lesz az életem, lúzer vagyok. (Ennek az életérzésnek, életstratégiának hátterében valós tapasztalatok vannak: alapvető szükségletek teljesülése híján szenvedünk, egzisztenciálisan veszélyeztetettek vagyunk.)
• Ezért a vágyott célok eléréséhez rendkívüli energiákat tudunk mozgósítani. Esetenként sikerül elérni a kitűzött célt, a béke, a boldogság mégis hiányzik. Másfelől ez az életérzés szorongásban jelenik meg. Pl. félelem attól, hogy nem tudom eltartani a családomat (egy jól kereső üzletember mondta: "amióta 4 gyerekem van, szorongok, hogy nem tudok enni adni nekik"); szorongás attól, hogy elveszítem az állásomat, munkanélküli leszek, nem tudom fizetni a lakáshitelt, hajléktalan leszek (egy ide illő személyes jellegű példa).
• A stratégia tévedése: jóllehet a kitűzött célok (vágyott "tárgyak") megszerzése a reális világban fontos, mégsem ezek teljesülése adja a boldogságot, a lelki békét. A "tárgyak" iránti csillapíthatatlan vágyakozás és nyugtalanság mélyén gyakran a korai gyermekkorban elszenvedett sérülések húzódnak (az elfogadásnak, a biztonság tapasztalatának, az anyai szeretetnek, a testi érintésnek, az intimitásnak a hiánya stb.) Ember vagyok: ez annyit jelent, hogy sérült is vagyok. Mindannyiunk számára elveszett a paradicsom (Biblia: eredeti bűn). A paradicsomot evilági téglákból nem tudjuk újjáépíteni.

2. Egy család példája (név nélkül, a lényegi elemekre fókuszálva)

• [Elemezni a korábbi és mai történéseket, a bennük lezajló lelki folyamatokat.]

3. A keresztény spiritualitás gyógyító útja

• A keresztény embernek először is realistának kell lenni: Tudom, hogy én is sérült vagyok. A démon erősebb nálam, érdemes megfigyelni, hogyan csúszom vissza a regresszióba. (Regresszió = visszacsúszás a személyiség fejlődésének egy korábbi szakaszába. A fejlődés egy fázisában sérülés ért, valami érzelmi életünkből kimaradt, nem sikerült fellépni a személyi érettség következő lépcsőjére. Ilyen pl. a 6 éves gyermek ujjszopása: hiányzott csecsemőkorban az anyamell, az orális szükségletek kielégítése révén a biztonság érzése, ezt pótolná az újszopás.) Erre a korai incidensre, a pszichénket ért sérelemre legtöbbször nem emlékezünk, de feldolgozatlan szorongásként (neurózisként) a tudattalanban hordozzuk. Ami kimaradt, amit érzelmileg nélkülöznöm kellett és kell ma is, azt akarom kétségbeesett erőfeszítéssel utólag megkapni, újra átélni anélkül, hogy tudnék róla. Azok a "tárgyak", amelyeket a boldogság szimbólumaként szeretnénk megszerezni vagy megtartani, sokszor ennek a regressziónak az eszközei. De a regresszió nem ad megnyugvást, nem térhetünk vissza a csecsemőkorba. (Nekem pl. az evés volt egy ilyen regresszió. Valahogy az anya közelségével van ez kapcsolatban.) Alapigényeink: biztonság, elfogadás, értékes és fontos vagyok valakinek - ezeket keressük. Érdemes ránézni saját regresszióinkra, hogy mi után próbálunk visszanyúlni.
•  A keresztény ember gyógyulásának egyik eszköze a Gondviselésbe vetett bizalom felélesztése. Alapvető szükségleteink és mély vágyaink (szeretet, elfogadás, értékesség, biztonság…) teljesülése után sóvárgunk. Mt 6,25-34-ben Jézus azt mondja nem a "tárgyak" megszerzése által teljesülünk be, hanem Isten szeretetében elmerülve, és rábízva magunkat az Ő gondoskodására. "Ne aggódjatok, hogy mit esztek és mit isztok, hogy mibe öltözködtök… Többet ér az élet az eledelnél, a test a ruhánál… Nézzétek az ég madarait, nem vetnek és nem aratnak, a Mennyei Atya mégis táplálja őket." Jézus azt mondja az Atya gondoskodik teremtményeiről, én pedig értékes teremtménye vagyok. Tudta nélkül nem érhet semmi baj. Lehet, hogy ér baj, de az Úr a bajban is velem van, és azt a javamra fordítja. Ha kegyelmet kapok és befogadom Isten jelenlétét, ha a hitben tapasztalom, hogy gondoskodik rólam, gondoskodik minden szükségletemről, szeret engem, törődik velem, akkor szabadabb lehetek, megerősítést kapok arra, hogy miközben a "tárgyakat" elengedem, mégis jól legyek és a szívembe béke költözzön. Ámen.