Bencés oblátusok/obláták 3. világkongresszusa

szerző: Szauerné Fetter Terézia Blandina

Róma 2013 október 4-10.

Notker Wolf Apát Prímás Úr meghívására bencés oblátusok/obláták 3. világkongresszusára 2013 október 4-10 között került sor Rómában. 40 országból 150 oblátus/obláta képviseltette magát. Figyelemre méltó, hogy egyre többen jönnek a harmadik világból. Imádságos lelkületük, alázatuk példaértéku volt számomra. Gondolok itt elsosorban az ázsiai , Fülöp-szigeti és afrikai testvéreinkre, akinek arcán felragyogni látszott a benedeki béke és öröm.

Az Apát Prímás Úr fontosnak érzi, hogy Szent Benedek Atyánk Regulájának tanítása, örömhíre ne csak a kolostor szuk falai között hozza meg áldásos gyümölcsét, hanem az oblátus közösségen keresztül kerüljön ki a világba. Ezért döntött úgy, hogy négyévenként meghívja a világ oblátus közösségének képviseloit Rómába, közös imára, gondolkodásra.

Bevezeto szavaiban hangsúlyozta, hogy ez a kongresszus ne legyen olyan, mint általában a kongresszusok, ez legyen a testvéri szeretet, az emberség, a kölcsönös elfogadás az egymásra találás, az egymás hitén épülés és a kölcsönös megértés kongresszusa. Továbbá kiemelte annak fontosságát, hogy a kolostoraink számára ne csak vendégek legyünk, hanem az imádság és a testvériség által áldássá váljunk egymás számára. Az oblátusok kapják meg a kolostorban elo szerzetesektol a megfelelo lelki támaszt, -imádság, lelki beszélgetések, - melyek által Szent Benedek Regulája szerint, mint elkötelezett keresztény élhetnek a világban. Az az apátság, amelyhez sok oblatus/oblata csatlakozik, annak van jövoje. A zárt közösségeknek nincs.

Az idei konferencia témája " Obscolta " – Szent Benedek Atyánk Regulájának elso szava, ill. mondta: „Hallgasd meg ó fiam a mester parancsait és hajlítsd hozzá szíved figyelmesen.....

Az elso eloadó: Mary John Mananzan , bencés novér a Fülöp-szigetekrol , beszélt arról, hogy nyissuk ki szívünk „fülét” és keresztény lélekkel figyeljünk a körülöttünk levo világra, a teremtett világ bajaira. Kiemelte az üldözött keresztényeket, a gyermekek és a nok elnyomását, a migrációt, katasztrófák, betegségek áldozataira.. Imádságunk és szolidaritásunk által mi is Isten elé vihetjük a világ problémáit. Ezáltal bekapcsolódunk az Egyház missziós küldetésének a vérkeringésébe.

A második eloadó Michael Casey , trappista szerzetes Ausztráliából., Ö elsosorban az imára, a szemlélodésre és a Lectio Divinára hívta fel a figyelmet. Példának hozta az Angyali üdvözletet, a Szuzanyát, aki azt mondta: Legyen nekem a Te igéd szerint. Olvassuk rendszeresen Isten ígéjét és keltsük életre a szívünkben-lelkünkben. Bennünk is öltsön testet Isten igéje, mely által Krisztus hordózóivá válhatunk a világban. Zajos világunkban is mindennap idöt kell szakítanunk a csendre, mert csak akkor hallhatjuk meg Isten szavát a szívünkben.

A kiscsoportos megbeszélések jó alkalmat kínáltak arra, hogy a világ különbözo tájain ki hogyan éli meg a saját kolostorához való tartozást? Hogyan él az obláta/oblátus egy nem keresztény környezetben? Tanulságos történetek, tanúságtételek hangzottak el különösen a harmadik világból jött oblátusoktól. Az ö valódi szegénységben megélt huségük, hitük és stabilitásuk lelki derujük nekünk európaiaknak példa értéku.

A kongresszus az épületes eloadásokon túl sok lelket gazdagító programmal is megajándékozott bennünket: Október 6.-n részt vettünk a pápai audencián. Ferenc pápa karizmatikus egyénisége, lelkisége, jósága, deruje mindannyiunkat megfogott.

Külön meg szeretném említeni, amikor közös csendes imára hívott bennünket a tengerbe veszett menekültekért. A hatalmas téren a sokféle náció egy emberként elcsendesedett és egy szívvel imádkozott.

Még aznap du. Subicoba zarándokoltunk. Szent Benedek által és azóta sok-sok ezer ember által átimádkozott barlang minket is imádságra és belso örömre indított.

Október 8.-n egy teljes napot töltöttünk Montecassonon.

Lehetoség nyílt közös és egyéni programra.

Ki szeretném emelni a szentmisét, ahol mindenki a saját nyelvén megújíthatta oblációját. Itt is érezni lehetett, hogy egy szívvel, igazi testvérként állunk az Úr és Szent Benedek színe elott. De kedves volt a szentmise után részt venni a montacassino-i apát, Pietro Vittorelli meghívására a közös jó hangulatban eltöltött ebéden

A kongresszus záró akkordjaként Notker Apát Prímás úr meghívott bennünket a székhelyére, a San Anzelmo apátságba. Derus szép este volt – a mellékelt csoportkép errol tanúskodik – ami közös vesperans-sal, vacsorával majd egy kis koncerttel zárult. A koncertet az Apát Prímás vezetésével a San Anzelmo apátság különbözo nemzetiségu szerzetesei adták.

Az Apát Prímás Úr áldásával, örömmel a szívünkben tértünk haza ki-ki a saját országába, hogy a közösségben megélt kegyelmeket mindenki a maga életállapotában tudja otthon megélni, kamatoztatni. Számomra ez a kongresszus, ill. zarándokút oblációm 40. évfordulójának hálaadó útja volt.

Itt szeretném megragadni az alkalmat és Isten után megköszönni Asztrik Foapát Úrnak és Rendem minden Tagjának, akik segítettek és ma is segítenek a benedeki úton. Lelkemben Mindannyiotokat magammal vittelek és imádságaimban hordoztalak Bennetek.

Kongresszusról bovebb anyag, fotók videók az alábbi honlapon találtok: http://www.benedictine-oblates.org/2013/foto-en.php

Blandina testvér