Kedves Szerzetes- és Tanártársak, kedves Fiúk!

Összejöttünk, hogy iskolánk védőszentjét, Szent Mórt ünnepeljük. Ez a név elvisz minket a múltba, őseink honába, akik nélkül nem lehetnék itt, és ha a mából rájuk tekintünk, akkor megszólíthatjuk őket és megszólítottá is válhatunk. Több mint ezer éve egy Prága közelében levő monostorból menekülni kellett Szent Adalbert szerzeteseinek. Géza fejedelem fogadta be őket, és Szent Márton Monostorát kezdte építeni számukra. Talán éppen azért itt, mert az épülő monostor közelében – a mai Ravazdon – már élő volt Szent Márton tisztelete, már állhatott Szent Márton egyháza.

Szent Márton Monostorának egyik első növendéke lehetett Maurus, akit magyarosan Mórnak hívunk. Mór "puer scholasticusnak" vallotta magát: Pannónia első monostorának iskolájában tanult. Vagyis szülei ide küldték a tehetséges gyereket tanulni. Szent Benedek oblátusoknak, „felajánlottaknak” nevezte azokat a gyerekek, akiket a szülők nevelésre, taníttatásra a monostorra bíztak. A bibliai Sámuelhez hasonlóan megtetszhetett neki a templom szolgálata, a lectio divina, az Isten igéjének olvasása, az antikvitás megismerése, a szerzetesség története. Felvételre jelentkezett a monostor tagjai közé. Valószínűleg a pannon föld egyik első szerzetese. Majd második apátja lett Szent Márton Monostorának. Személye összeköt több szent nevet és megszentelt helyet.

Mór apát Erdéllyel is összeköt bennünket. Mert szerzeteseket küldött a csanádi püspökké lett Szent Gellért kérésére. A püspökké lett remete-szerzetesnek segítségére lettek imádságban, a latin kultúra terjesztésében. Mór ismerhette már a Bakonybélben élő Gellértet is.

Mór alakja összeköti a cseh földet Pannónia szent hegyével, mert a cseh szerzetesek nevelték. Összeköt bennünket Nyitrával, Szent Cirill és Metód városával, mert a Nyitra melletti Zobor-hegyen remetéskedő Zoerard és Benedek legendáját írta meg. Így Mórról eszünkbe juthat a mai Szlovákia szent hegye. Zoerard többször járt Szent Márton Monostorában, mert nagyon tisztelte Szent Mártont, és testvéri közösségre is vágyhatott. Az ifjú Mór sokat hallott róla Zoerard tanítványától, Benedektől. A pápa együtt avatta szentté Szent Gellértet, Szent Istvánt és Imrét a két Zobor-hegyi remetével. Mór később püspök lett Pécsett, ahol az ókeresztény sírkamrák mutatják a kereszténység pannóniai gyökerét. Pécs mellett található Pécsvárad nagy monostora, és a püspök Mór biztosan vágyódva gondolt vissza a szerzetesi életre. Ezt tanúsíthatja a latinul írt legendája is, amely az első szépirodalmi emléke magyar irodalmunknak. Püspöki ténykedésének emléke látszik a Tihanyi alapítólevélen, mert ő is aláírta I. András király temetkezési helyéül szolgáló, és a Keletről jött szerzeteseknek is segítő támogatást nyújtó új apátság oklevelét.

Szent Imre legendája összeköti Mórt a királyi családdal. A legenda, vagyis az épülésre szolgáló olvasmány szerint Imre apjával együtt Szent Márton Monostorába látogatott. Imre a szerzeteseket különbözőképpen tisztelte meg. Mórnak hét csókot is adott a szentségét jelezve.

Horváth Jánost, a neves irodalomtörténészt megihlette ez a találkozás: „E Szent Mór tudtunkra az első író, ki – bár származásáról semmit sem tudunk –, annyiban kétségtelenül magyar, hogy deákságát immár itthon, az új műveltség hazai tűzhelyénél szerezte meg. Még pannonhalmi szerzetessége idején történt a legenda szerint, hogy a király és a fia a monostort meglátogatván, ez utóbbi, Imre herceg, isteni kegyelem sugallatából megismerte Maurus érdemét, s hét csókkal üdvözölve tüntette ki őt a többiek felett. Ha kell szimbólum, ha kell kegyeletes emlék, mely ünnepélyes színbe öltözteti irodalmunk útnak indulását, akkor ott az ősi monostor képe; ott az első magyar király, ki a legyőzött Koppány somogyi birtokait a monostor eltartására rendeli; ott a királyfi, új hit és tudomány első magyar idealistája, ki az írástudás kiválasztottját, az alázatos barátot, e monostor neveltjét, csókkal üdvözli.”

Prága, Nyitra, Csanád, Bakonybél, Tihany mellett összeköti minket Mór neve Pápa városával is, amelynek bencés gimnáziuma a két világháború között védőszentjének vallotta őt.

Győrben a barokk Apátúrház ebédlőjében, vagyis ma a Xantus János Múzeum fő épületének reprezentatív termében, látható Szent Mór ábrázolása, amint hét csókot kap Szent Imrétől. Mától kezdve a győri rendház a bencés, a monasztikus szervezetnek megfelelően perjelség lesz. A perjelség a bencés szervezetre jellemző, a rendházak pedig a jezsuita jellegű szervezetekre. Mivel 1802-ben jezsuita gimnáziumokat vettünk át, hogy újra éledhessen a bencésség Magyarországon, ezért életünk, szervezetünk is átalakult. Jóvátehetetlen hiba lett volna, ha nem vállaljuk az állami kényszert a szerzetesi élet feltámadása érdekében. De az is jóvátehetetlen hiba lenne, ha nem élnénk a szabadság adta lehetőséggel, és nem alakítanánk át a jezsuitákra és az újkori szerzetességre jellemző centralizált, központosított rendi szervezetet a bencés monostorokra, perjelségre jellemző kongregációs szervezetté, amely sokkal kevésbé centralizált.

A stabilitas, a helyhez, a monostorhoz, az imádság idejéhez való kötöttség fogadalma és ennek következményei elvileg alapvetően megkülönböztetik a Szent Benedek-i szerzetességet az újkori rendek felfogásától. Mór még apátként négy szerzetest küldött Csanádra, a bencés hagyományoknak megfelelően biztosra vehetjük, hogy beleegyezésükkel tette. A bencés helyváltoztatásnak célja missziós jellegű, és a misszió egy új monostor alapításából indul ki, amelyben a közös imádság az életritmus alapja.

Bizonyára már mindenki ismeri, aki Szent Márton hegyén él, a ravazdi erdőgazdaság által készített Szent Mór Kilátót. Innen látni lehet Győrt, a Bakony rengetegét, nagyon tiszta idő esetén Nyitra melletti Zobor hegyet. Képzeletben láthatjuk, Tihanyt, Pécsett, Pécsváradot, az erdőkről elnevezett Erdélyt, Csehországot, ahonnan jöttek az első szerzetesek.

A kilátón állva eszünkbe juthatnak a nyitrai remeték, Szent Márton és Benedek is. Sőt Benedek kedves tanítványai, Placidus és Maurus is. A ravazdi halastóról emlékezetünkbe idéződhet, hogy Placidus egyszer a monostor közelében levő tóhoz ment vizet meríteni. Benedek azonban hamarosan azt látta a cellából, hogy a víz nyeli el Placidust és nem fordítva. Sietve Maurust küldte el érte, és imádkozott, hogy megmeneküljön Placidus. Valahogy így vagyunk mi is időnként, diákok és tanárok is. Tanulunk, tanítunk, jót akarunk tenni, de a rossz jegyektől, sértő szavaktól, a múltunkból való ismert és ismeretlen okokból úgy érezzük, hogy a víz már fejünk fölött csapkod. Kérdés, hogy jön-e Maurus, és imádkozik-e értünk valaki? De legalább ennyire fontos kérdés, hogy észre tudom-e venni, ha valaki árban úszik? Vajon örülök-e más gyengeségének, bukásának, hogy magamat így igazoljam, vagy közömbös vagyok-e? Vagy Benedeket követve imádkozom érte, segítséget hívok vagy Maurust utánozva kihúzom-e a fenyegető vizekből?

Kedves Fiúk, kedves Tanártársak a diákotthonban, az iskolában való stabilitas, helyhez kötöttség sokszor fárasztó, vágyva vágyunk utazásra, a hazaútra, kis csöndre, magányra. E kettősség nélkülözhetetlen ellentét az életben. A mérték az, amit újra és újra át kell gondolni. Aki csak országutakon utazik, az nem tud otthont teremteni magában, magának és másnak sem. Aki a magányban, csöndben vállalja a belső utat, a változást, a próbatételeket, és ehhez segítségül hívja Isten szentjeit, a szent helyeket, az önmagukat gyengének vallókhoz irgalmas Istent, az itt új otthonra találhat.

Szent Mór segítsen mindnyájatokat, hogy a diákotthonuk, az iskolánk mindnyájunkat – tanárokat, diákokat egyaránt – az evangéliumra, az Isten országára, a szenvedés elviselésére, a feltámadás akarására, hitére nevelő „Úr szolgálatának iskolája” legyen. Amen.