Tisztelettel és szeretettel köszöntök minden oblátát és oblátust, illetve a többi résztvevot is. Kérem a Szentlelket, hogy mindnyájunkat vezessen az evangélium útján és helyes, bölcs szavakat adjon ajkunkra. A csönd, a külso és belso csönd is hozzátartozik a lelkigyakorlathoz, ezért holnap kedden az ebédig tartsunk szilenciumot, szerdán, az ünnepen is törekedjünk a csöndre az ünnepi szentmiséig. Olvassuk szabad idonkben Lukács evangéliumát és az Apostolok cselekedeteit.
Megtekinthetjük itt ezt a szép kápolnát, amelynek jobb szélén Szent Benedek halálát és mögötte Krisztus megkeresztelkedését láthatjuk. Felette Skolasztikát, aki galamb képében tér meg az Úrhoz. Középen Mária mennybevitelét láthatjuk, bal oldalon pedig Krisztus föltámadását. Ott látjuk mellette Nagy Szent Gergely szobrát, aki megírta Szent Benedek lélekrajzát, amelyet a következo évben olvasni fogunk.
Az oblátusközösségbe való befogadás dokumentumában, amelyet a preceptorok készítetek elo és a dékánok – néhány részlet javítása után – szavazással hagytak jóvá, ezt olvashatjuk: „Valamennyi oblátus testvérünknek nagy a felelossége abban, hogy az érdeklodot hívja, és egyben helyesen tájékoztassa, reális képet mutasson be neki az oblátus életérol, az oblátusközösségrol.” ( Obláció 2010/1; 9.) Ezt a felelosséget a lelkigyakorlaton is vállalni kell. A dékániához való tartozás a befogadás egyik feltétele. Mivel földrajzilag lehatárolt helyeket léteznek dékániák, ezért nem tudjuk mindenkinek a közösséghez való tartozást ajánlani. Külön öröm számunkra, hogy tavaly Bécsben kialakult egy zsolozsmázó kör és dékániacsoport Efrém atya vezetésével, és az idén hárman is kérték a jelöltek közé felvételüket. Sopronban pedig a beteg Mihály testvérünk foapát úr jóváhagyásával, sot kérésére Sopronban tavasszal letette az oblációt. Megindító volt látni az örömét, és a szervezés gondosságát külön köszönöm.
Öröm volt a budapesti és székesfehérvári találkozás a ciszterci oblátusokkal. Közös Regulá nk összeköt bennünket. A decemberi adventi rekollekciónkra, amelyet december 8-ra, advent második szombatjára tervezek, szeretném meghívni oket. Természetesen még Jákó atyával és a ciszterci Brückner Ákos atyával is beszélnem kell az idopontról. Szentmisével és oblációmegújítással fog kezdodni a találkozás az eddigi szokás alapján.
Szomorúan hallottuk Cirylla és Roberta testvérünk halálhírét. Cirylláról a dékánja, Krisztiána testvér a következoket írta: „Drámai élmény volt, amikor február 18-án többen elmentünk a Szt. Gellért-templomba lánya leendo esküvojére, és nem volt esküvo. Sajnos gondoltuk, hogy nagyon nagy baj van, Csillától tudtuk meg, hogy hirtelen roppant össze a szervezete, földi életébol nem sok ido van hátra, ezért maradt el az esküvo. Kifejezetten kérte Csilla, hogy látogassuk meg Ciryllát, így február 19-én vasárnap ebéd után bementünk hozzá (Margit tv és én). Már nem tudott visszajelezni, de hiszem, hogy tudta, hogy ott vagyunk, és talán tudtunk neki valami keveset adni 'útravalóul' oblátus közösségünk szeretetébol.”
Nekem még abban a szerencsében, kegyelemben volt részem, hogy amikor októberben a dékániát látogattam meg, akkor jó állapotban volt, búcsúzó kézfogáskor azonban eszembe ötlött: lehet, hogy ez az utolsó találkozásunk. Úgy éreztem, o is ezt gondolja. Roberta testvérünkrol is egy dékánia látogatás utáni emléket orzök, amikor egy különleges álmát mesélte el nekem. Éjszaka azt álmodta, hogy egy fehér ruhás alak áll az ünneplok közepette, majd hozzá fordul, és mond valamit neki, majd kétszer megismétli. Ez ellentétben állt, mit az orvosa mondott neki. De o a fehér ruhásra hallgatott. És jobban lett, így találkozhattam még vele tavaly szeptember 10-én Pilisvörösváron.
Sajnos több dékániában is kevesebben tudnak részt venni különbözo okokból a dékánia gyulésén. A közösségünk megélése elsosorban a gyuléseken és zsolozsmáinkban történik, amikor a családunk mellett az oblátus családért is imádkozunk. Biztassunk mindenkit, hogy ha nem beteg vagy nem kell mást ápolnia, akkor élje meg a közösséget. Újra csak hangsúlyozom, hogy a találkozókon mennyire fontos a közösség megszólalása és a kérdések. Aki röviden bevezeti a lelkiolvasmány adott részét, az kérdésekkel indítsa el a körbeszélgetést, a hozzászólásokat. Nagyon kérem, hogy ne bíráljuk a másik hozzászólását, ne akarjunk okosabbak lenni. Úgy mondjuk el a véleményüket, hogy ne használjunk vádló „te-beszédet”. Mindenki mondja el két-három percben a véleményét úgy, hogy nem bírálja a másikét. Ehhez önuralom és önfigyelem kell, a szavaim tudatos megválasztása, korlátozása.
A következo év olvasmánya Nagy Szent Gergely pápa Dialógusai nak egy részlete: Szent Benedek élete. Ezt a könyvet ajánlom elsosorban megvásárolni a Teleki-terem melletti osztályteremben, ahol meghatározott idoben lehet vásárolni könyveket, képeslapokat kedvezményes áron. Eléggé eltéroek a fejezetek hosszúsága, így a dékánoknak meg kell gondolniuk a beosztást. Érdekes kérdés lehet, hol találunk kapcsolatot a Regulával ? Mit mond nekem az élet-és lélekrajz? Miben és miért változott Benedek? Igyekezzünk „tudósan tudatlanul, bölcsen tanulatlan” elmélkedni, megosztani gondolatainkat, ahogy Benedek elvonult Rómából.
A következo év legfontosabb eseménye a dékánválasztás lesz. 2010. május 27-én hagyta jóvá foapát úr a választásokat, így tavasszal a Szabályzatunk alapján újra választunk. A megválasztott dékánok pedig megjelölik, hogy kit szeretnének preceptornak, illetve pénztárosnak. Az Obláció lelkiségi lapunk 2009/2. számában olvasható a dékánválasztás szabályai és menete is. Az elso pont, hogy a választást a dékániába tartozó, oblációja szerinti legidosebb oblátusnak vagy oblátának kell levezetnie. Ha o beteg, akkor a sorrendben követekezo vezeti le. Ha probléma van, akkor errol már a dékán januárban értesítsen engem. Az elso fordulóban 2/3-os arány kell, a másodikban abszolút többség vagy a relatívan legtöbbet kapott jelölt lesz a dékán. A választáskor a megfelelo imádság után a Regula IV. fejezetét kell felolvasni, ez a lelkiismeretvizsgálat és eszmények legjobb összefoglalása. Postai úton, illo levélben kérem az értesítést a végeredményrol, két tanú aláírásával, a levelet továbbítom Foapát úrnak . Csak az oblációt letett oblátusok szavazhatnak. Legkorábban februárban, legkésobb májusban kell megtartani a szavazást.
Korábban arról beszéltem, hogy a gyori Szent László-csoport önálló dékánia lesz. Nemrég beszéltem velük, és látom, hogy nem ez a csoport akarata. Mivel Zénó testvér a szüleit ápolja, ezért nem ér rá annyira a dékániával foglalkozni. Újra kell gondolnunk közösen a gyori csoport jövojét.
A lelkigyakorlaton feladatokat is adok, az elso teljesítésére is össze kell jönnie egy osztályteremben vagy egy nagyobb szobában a dékániáknak, ez alkalom a dékánoknak, hogy utána beszélgessenek a dékániához tartozókkal. A dékántalálkozót március elso szombatjára tervezem.
Tavaly szép élmény volt az esztergomi út. Idén október 6-ra a Duna-parti osztrák híres kolostorba, Melkbe tervezem a kirándulást. Pannonhalmáról és Gyorbol is lehet indulni (7.00-kor illetve 7.45-kor). Gyorbol bo három óra alatt lehet elérni, ha nincs akadály. Kiteszem a lapot, amelyre fel lehet iratkozni. Minden nevet külön írjunk fel, aki gyermekét is hozni akarja, annak nevét is írja ki teljesen. A buszköltség 6000 Ft ., aki gyermekét is hozza, a gyerektol vagy az ifjútól 3000 Ft-ot kérünk. A belépojegy valószínuleg 10 EUR körül lesz. A monostor közelében levo pizzériában tervezem az ebédet, majd szabad ido lesz, és délután 4 órakor indulunk vissza. Aki több szabad idot akar, vagy más okból, az másképpen is intézheti ebédjét. Szeptember közepéig lehet jelentkezni vagy lemondani. Szeptemberben a honlapra feltesszük a névsort, illetve az egyéb tudnivalókat.
Attyapusztára is hívom az érdeklodoket, a jelölteket, a novíciusokat és a preceptorokat. Október 19-21-ig tart a rekollekció, amelyet a Bakonybélben élo Anzelm testvér tart. Zénó testvér remélem tudja vállalnia szervezést, de a rekollekcióra nem tud eljönni, nem tudja magára hagyni idos, beteg szüleit. A beöltözoknek néhány éve rendelek Bakonybélbol nagyon szép Benedek-érmet. A vállalkozó azonban olyan drágán adja már Bakonybélnek, hogy sajnos a következo évtol csak a hagyományos érmet tudom adni.
Elore elnézést kérek a szervezési nehézségekért, az elmélkedések, a vasárnap végetéro osztálytalálkozóm, az elmélkedésekre való készülés miatt nem tudtam eleget foglalkozni a meglehetosen összetett, sok idot igénylo szervezéssel. Megköszönöm Katalin testvérnek, a többi szervezonek a segítségét.
Az eddigiekhez hasonlóan a dékánoknak kell fizetni a költségeket, illetve aki nem tartozik semelyikhez, az Katalin testvérnek személyesen tegye meg. Az idén is 2000 Ft-ért tudunk kulcsot adni. Tavaly a kulcshasználat problémákat is szült, mert az egyiknél volt a kulcs, a másik pedig nem tudott bemenni a szobába. Ezt a problémát a szobatársak elore beszéljék meg. Arra kérek mindenkit, hogy a gimnáziumi ebédlobe a jelzett étkezési idonél hamarabb ne menjen be. Különösen ne tegyék ezt július 11-én ebédnél. A régebbi szokás szerint ne menjen be senki, várjatok a folyosón, amíg nem nyitom meg az ajtókat. Ne válogassuk a helyeket az ünnepi ebédnél. Ne hagyjunk ki széket, mert a terítést elore kiszámolják. Nem szép látni, hogy valaki nem akar a másik mellé ülni, ha ilyent hallok vagy látok, arra gondolok, talán többet imádkozhatott volna a változás kegyelméért.
Egyre kevesebben vagyunk szerzetesek Pannonhalmán. Július 11-én délután az mehet Bakonybélbe, akinek már engedélyt adtam rá. Foapát úr ránk bízta az ünnep II. vesperásának vezetését, mert csak idosebbek maradnak itthon. Erre a vesperásra Krisztina testvér vezetésével próbálni is fogunk. Ne találjunk ki magunknak programokat, legyen mindig nálunk a programot tartalmazó lap, és ha szabad idonk van, sétáljunk a környéken vagy imádkozzunk a harmadik emelet folyosójának végén található diákkápolnában. Aki késve érkezne a Teleki-terembe, az a hátsó ajtón jöjjön be. Mindenkit kérek, hogy elol vagy középen keressen helyet magának a teremben, hogy ne legyen „falusi templom” érzésem.
Kérném mindnyájotokat, hogy a mobilokat hagyjátok a szobákban, és idoben induljatok a programokra. Kapcsolódjatok ki a családi gondokból és kapcsolódjatok be az imádságba és az oblátusközösségbe. Ne kérjetek olyant senkitol ebben a házban, ami más számára nem szabad. A betegeket csak délután és megbeszélt idoben keressétek fel, a telefonportától fel lehet hívni oket ebéd után. Ne keressünk híreket, pletykákat, amit hallunk, ne egészítsük ki érzelmi alapokon, érdekesebbé téve, hogy így adhassuk tovább. A zsolozsmáskönyvek a káptalanteremben bal oldalon lesznek egy asztalon, oda is tegyük vissza.
Augusztus elején lesz a monostorunkban a Studia monastica , a szerzetesi témákkal foglalkozó rekollekciós jellegu témamegbeszélo napok, amelynek az idén fo témája a vallásközi párbeszéd. Különösen is jelentos a muszlim és a keresztény világ szót értése. Szinte élet–halál kérdésnek tekintheto. Ezt példázza az Emberek és istenek címu film, amelyet szerda este nézhetünk meg. Thibhirine trappista monostor perjelérol, Christian de Chergérol, illetve a perjel írásait olvashatjuk a Legyozhetetlen remény címu könyvben. 1956-ban, az algériai háborúban meg akarták ölni, de egy muszlim mezoor megmentette. Mikor két nap múlva meg akarta köszönni neki életét, addigra már megölték bosszúból a fanatikus muszlimok. „Ennek a barátnak a vére ébresztett rá, hogy Krisztust elobb-utóbb abban az országban kell követnem, amelyben a legnagyobb szeretetnek e zálogát kaptam.” – olvashatjuk a könyvben. A film kissé feszültebb, konfliktusosabb jellemként mutatja be, mint a valóságban volt Christián de Chergé, valószínuleg a film szerkezete miatt volt erre szükség. 1993-ban írt végrendeletében már számolt a minden külföldire lesújtó terrorizmussal, amely három évvel késobb érte el. Mindenekelott megköszönte a sok jót, amit algériai muszlimoktól kapott, és elutasította Algéria és a muszlimok általában való vádolását. Sot leendo gyilkosáért is imádkozott, akit barátjának nevezett és így imádkozott érte a végrendelete utolsó mondatában: „Adassék meg nekünk, hogy majd újra megtaláljuk egymást, boldog latorként a Paradicsomban, ha úgy tetszik Istennek, mindkettonk Atyjának. Amen. Ins'Allah .” (Christian de Chergé: Legyozhetetlen remény. Az ima embere . Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2011, 21.)
Erre a végso szóra valóban nincs mit hozzátenni, a hegyi beszéd gyengéket megszégyeníto megértése, megvalósítása ez a végszó. Csak Szent Benedek szavait tudom idézni: adja meg a Lélek nekünk, hogy az evangélium vezetésével járjuk az élet útját.
Pannonhalmán, 2012. július 8-án
