Oblátusrektori bevezető 2009.

szerző: dr. Borián Elréd OSB

Megfontolandó gondolatok a lelkigyakorlat kezdetén

            Szeretettel köszöntöm az oblátusközösséget Pannonhalmán. Külön köszöntöm a jelöltségüket kezdőket, akik a dékánjuk beszámolója után mutatkoznak be: Hegedüs Évát, Gerencsér Idát, Nagypál Emmát, Ollé Zsigmondné Nellit, Suszterné Tóth Ritát. 

Tisztelettel emlékezem meg halottainkról, elhunyt Mária testvérünkről és Franciska testvérünkről. Mindketten nagy hatású lelkiemberek voltak. Hosszú szenvedésben volt részük haláluk előtt, szeretteikért és a papságért ajánlották fel szenvedéseiket. Tisztelettel emlékezem meg a nemrég elhunyt Miksa atyáról, aki lelkigyakorlatot is tartott az oblátusoknak. Nyugodjanak az Úr békéjében.

1.         Ebben az évben is végiglátogattam a dékániákat, köszönöm a látottakat, hallottakat. Köszönöm az összeszedett felkészülést. Egységesebb képet mutatnak a dékániai találkozások. Három részből állnak. Beszélgetésből, zsolozsmából és a kijelölt szent szöveg megfelelő olvasásából, értelmezéséből. Örülök, hogy többen pozitívan szóltak a Vigan-féle módszer alkalmazásáról. Összejöveteleinken lényeges a szív nyitottsága. Ennek a módszernek az a célja, hogy tágasabb szívünk legyen Isten és egymás iránt. Körben haladjunk, érdemes egy szentképet körbe adni. Felelősségünket, személyességünket növeli a szent tárgy érintése.

            Bakos Gergely atyával beszéltem tapasztalatairól. Igazat adok neki: a három kérdést a csoport vezetőjének mindig fel kell tennie, bármekkora gyakorlata is van a csoportnak. A csönd nagyon lényeges elem mindhárom felolvasás után. 

Első kérdés: Milyen szavak, kifejezések ragadtak meg engem? – Lassan mondjuk a szavakat, a verssort is megadva és vállaljuk önmagunkat és a bibliai szavakat, még ha más is azt választotta.

Második kérdés a legnehezebb: Mit mond számomra az Ige? Ekkor egyes szám első személyben beszéljünk, ez a legnehezebb. Könnyen átváltunk, átváltok én is többes számba, nem merjük, nem merem vállalni, hogy az Ige megérintse a szívemet és erről tanúságot tegyek. Tanítani akarunk, és nem megérintettnek lenni. Erre a módszerre különösen igaz a hegyi beszédben olvasható jézusi tanítás: „Ne akarjatok tanítók lenni.”

A harmadik kérdés: Milyen imádságra indít a Szentlélek az Ige alapján?

Módosítom véleményem: az imádságkor is lehet körbe haladni. Aki nem akar imádkozni, nem érzi megszólítottnak magát, az tovább adja a szentképet vagy például egy érmet.  Eddig azt mondtam, hogy ne menjünk ekkor körbe. Ha körben haladunk, akkor világos a befejezés, ha szabadon hagyjuk a sorrendet, akkor a dékánnak kell  Dicsőséggel lezárni az imádságot. Az egyéni imádságok végén mondjunk Áment. A dékánia beszélje meg, hogy ekkor is körbe megy az imádság vagy szabadon hagyja a sorrendet.

Biztatni kell önmagunkat: ne féljek a többiektől. Merjek megszólalni. Másrészt azonban az is nagyon lényeges: ne legyek terjengős. Ne akarjam a többiek figyelmét – akár tudattalanul is – önmagamra fordítani. Szavaimmal ne akarjam az isteni Igét háttérbe szorítani. Különösen az egyéni felkészülésnél hasznos, ha leírom magamnak a kérdésekre válaszaimat. Ha összegyűjtöm őket, akkor reflektálhatok önmagamra. 

         Szeptembertől minden dékánia kezdje el Szent Pál apostol Rómaiakhoz írott levelének olvasását. Nem baj, ha nem fejezte be az Apostolok Cselekedeteit. Szerintem elég lesz ez a levél a jövő évben, hiszen karácsonykor, húsvétkor az ünnepről érdemes elmélkedni, beszélgetni. Ha mégis hamarabb befejeznék a Római levelet, akkor a dékánok a Regula néhány fejezetét vegyék vagy a Szabályzat néhány pontját vagy a Vigília olvasmányos köteteiből válogassanak patrisztikai olvasmányt. A patrisztikai olvasmányt nyilván többeknek le kell előre fénymásoltatni. Ekkor is körben haladjanak, ne ragadja magához senki se hosszasan a szót.   

2.         A lelkigyakorlaton csütörtökön és pénteken a felkeléstől az ebédig tartsunk szilentiumot. Nem új ez a kérés. 1994-ben Domonkos atya szigorú szilentiumot kért a lelkigyakorlat teljes ideje alatt, kivéve az étkezéseket. Én csak ebédig kérem a szilentiumot. A csöndbe kell mennünk, hogy találkozhassunk az Istennel és a Getszemáni kertben imádkozó Fiával.

Mindenki hordozza magában a feszültségeit, sérelmeit. Ne az legyen a lelkigyakorlat értelme, hogy ezeket másra rázúdítom. Legyünk tapintatosak egymás iránt. Az igazságom szeretet nélkül halott. A régebbi leveleket tanulmányozva és az átélt problémákat is átgondolva azt kell mondanom, hogy mindnyájunknak sokat kell ebben fejlődni. 

Tanuljunk a római bölcstől: „Amit másnak akarsz mondani, mondd el előbb magadnak!” Képzeljük magunkat a másik helyébe. A muszlim bölcsességből is tanulhatunk: „Mielőtt szólunk, tegyünk fel három kérdést: Ezek a szavak igazak? – Ezek a szavak szükségesek, hasznosak? – Ezek a szavak kedvesek?” Szavaink, gondolataink megtisztítása Benedek szerint az első feladatunk.

Különösen törekedjünk csendre a bazilikában és előterében, a kerengőben, valamint a Szent Márton-terem előtt.  A klauzúrába ne menjünk be. A súlyos betegeket ne látogassuk, kivéve ha erre engedélyt és időpontot ad a beteg maga telefonon vagy valaki más révén.

3.         A következő évben, 2010-ben a legjelentősebb esemény a dékánválasztás lesz. Márciusban tartható legkorábban a választás, legkésőbb májusban. A választást a dékániához tartozó, az oblációt legrégebben letett oblátusnak vagy oblátának kell levezetnie. Amennyiben valaki az obláció letétele után később jelentkezett át egy dékániába, az nem vezetheti le a választást.  Egészségi szempontokat is figyelembe véve állapítsák meg a legidősebb oblációt tevő személyét. Ha vita merül fel, tartsanak szavazást. A dékánválasztás után írásbeli értesítést várok pontos szavazatszámokkal, két tanú aláírásával. Postai úton kérem a levelet. Főapát úr kinevezésétől kezdődik az új dékán ideje. Addig a korábbi dékán vezeti a közösséget. – Három évvel ezelőtt elég nagy volt a különbség a pontosság tekintetében, ezért kérném, hogy a dékánok a levél formáját és tartalmat is nézzék át. Főapát úrnak kell átadnom ezeket a leveleket. 

A dékánválasztás módja az Obláció 2007/1. számában található, de lehet, hogy újra közlöm. Mindenki – különösen a levezető – alaposan olvassa, tanulmányozza át. Legkésőbb februárban beszéljék meg a választás időpontját. A Pannonhalmi dékánia két részből áll, de egy dékániát alkot, így a választást Pannonhalmán fogjuk megtartani. Kétfordulós a választás. Aki nem tud eljönni, az átadhatja a választás jogát. Egy oblátus csak egy megbízást vállalhat. Természetesen csak az oblációt tettek választanak. Aki megbízást ad, az a megbízólevelét átadja az oblátus társának, az pedig a rangidős levezetőnek. A megbízással rendelkező két szavazólapot kap.   

4.         Kérném, hogy az idén novemberben vagy jövő év február hónapjában is újítsuk meg oblációnkat. Az obláció nyilvános ígéret a Szabályzatunk és az egyházjog szerint. A Szabályzatukban ezt olvashatjuk: „Az obláció, a felajánlás ugyan nem fogadalom, jogi következményei nincsenek, de mivel komoly ígéret, kötelez. Az elkötelezettséget erősíti az oblációnk a közösség előtti, időnkénti megújítása pl. új oblációk alkalmával.” A második világháború előtt novemberben történt az obláció megújítása, mert Szűz Mária felajánlása az oblátusok ünnepe. A dékánokkal egyetértésben döntöttünk arról, hogy a Gyertyaszentelő ünnepe, Jézus felajánlása is illő alkalom.

5.         A 2001. évi oblátus lelkigyakorlaton a képzésről csoportokban beszélgettek az oblátusok, és a feljegyzések szerint sokan kérték a Szabályzat változtatását, a jelöltidő két évre emelését. Magdolna testvér feljegyzése szerint: „Szükséges 2 év mindenképpen, mert keveset lehetünk együtt, nincs elég idő a megismeréshez.” Halmos Ábel rektor atya Főapát úr jóváhagyásával az Obláció lapban jelentette be ezt a változást. Kifejezték többen a mentor, a preceptor fontosságát.

Két kérdést kell a dékánoknak, preceptoroknak és mindenkinek megfontolnia az utánpótlással kapcsolatban. Az első: Hogyan lehet a közösséget olyanná formálni, hogy vonzó legyen? Hogyan lehet elérni azt, hogy az oblációt tettek közül néhányan ne akarják szóözönnel, okoskodással hallgatásra kényszeríteni, „ledumálni” a fiatalabbakat. Egyesek természetesnek veszik, hogy a többiek feladata nézeteink meghallgatása. Beszédjüknek, gondolataiknak nincs köze az evangéliumhoz, Regulához, a kijelölt szöveghez. Nem érzékelik, hogy hallgatniuk kellene.

            A másik kérdés: Az érdeklődők valóban Istent keresik-e? Nem saját elképzeléseiket, ideáikat akarják meglátni a közösségben, hogy igazolják magukat? Többek úgy gondolják: övék az igazság, a közösségnek és vezetőinek az a feladata, hogy alkalmazkodjon hozzájuk, ismerje el igazságukat. Megsértődnek, hogy őket még valaki tanítani akarja. Ez a feszültségek másik oka. Az oblátussággal kapcsolatos kérdések tisztázásához ugyanis évek kellenek, és ahhoz is, hogy valóban kialakuljon a hovatartozás tudata. Aki tökéletes, őt feltétel nélkül befogadó közösséget keres, annak csődben lesz része. Tudjuk, hogy nem vehető fel más harmadrendhez vagy ehhez hasonló lelkiséghez tartozó. Belső feszültséget, majd külsőt okoz a kétfelé való elkötelezettség.  További  – nem elhanyagolható gond – a generációs probléma.

 Attyapusztára, a karmelita lelkigyakorlatos házba hívjuk az érdeklődőket, jelölteket, novíciusokat, illetve a preceptorokat. Az idén Izsák diákónus atyát kértem fel a lelkigyakorlat vezetésére, aki a bakonybéli oblátusok egyik dékániájával foglalkozik. A lelkigyakorlatot október 23-a kora délutántól (péntek) 25-én ebédig (vasárnap) tervezzük idén is. Ezek nem munkanapok, ez döntő szempont. Köszönöm Zénó testvérnek az attyapusztai szervezés nagy munkáját és a honlap gondozását.

6.         Az oblátus ígéretével napi egy imaórát vállal. Egész más egyedül mondani, mint közösségben. Kérem újra, hogy halkan zsolozsmázzunk, az előénekesre figyeljünk, és ne nyomjuk el a hozzánk képest kis létszámú szerzetesi kórust. A ritmusra különösen is figyeljünk. A szentmise alatt is halkan, a kántorra figyelve énekeljünk. Másképpen szoktak énekelni minden egyes templomban, itt a bazilikában is megvan egy hagyomány, amelyhez alkalmazkodnunk kell. Kérem, hogy a dékánok finoman figyelmeztessék a túl hangosan vagy eltérő ritmusban éneklőket.      

7.         A lelkigyakorlat alatt megnézünk egy filmet, amelyet már többen láttak: Hitvallók és ügynökök. Főapát úr készíttette, akit a püspöki kar bízott meg a történelmi közelmúlt feltárásán dolgozó bizottság vezetésével. Örülnék, hogy ha valaki látta, még egyszer megnézné. Ha nem akarja, akkor a kiállítást tekintheti meg a könyvtárban.

Nem lehet teljes képet kapni az állami elnyomásról, mert a jelentések, kartonok rendkívül nagy részét megsemmisítették. Kérem, hogy ne ítélkezzünk, hanem gondolkodjunk el. Péter is megtagadta Jézust a halálfélelem éjszakáján. A föltámadt Jézus azt kérdezte: Szeretsz-e engem?  Jézus ezt a kérdést tartotta egyedül fontosnak.

A benedeki diszkréció segíthet abban a felismerésben, hogy csak vélemények, nézőpontok vannak. Istené a teljes kép ismerete. Ő ítél. A filmben szereplő legnegatívabb, leginkább együttműködő bencés ügynökről hallottam egykori győri igazgatótól, hogy állami kapcsolatait felhasználva érte el, hogy győri diákotthon létszámát megemelhessék, és ezzel szinte megmentette a győri bencés iskolát. Ez nem felmentés, csak egy másik nézőpont, amely árnyalhatja a képet.

            A diszkréció a legfontosabb bencés erény, az erények anyja Szent Benedek szerint. A bencés oblátusközösségnek nagyon ügyelnie kellene arra, hogy ne tűnjön pletykásnak, mindenkiről mindent tudni akarónak. Legtöbben nem gondolnak arra, hogy nemcsak a valóságtól és a közlőtől függ a kommunikáció, hanem attól is akinek, akihez beszélünk. Egy bencés másképp beszél egy oblátussal ugyanarról, mint például velem, aki ellentmondhat neki, aki rendtársa vagyok és sok mindent hallottam, belülről láttam. Vagyis alapvetően függ a mondanivaló attól, akinek mondjuk. Mikszáth hozza fel példának, hogy Tisza Kálmán bukását nyolc szemtanú nyolcféleképpen mesélte. Csak nézőpontok vannak. De vannak hamis, tényszerűen cáfolható vélemények is. A nem igazat zárhatjuk ki a vélemények közül. A legveszélyesebbek a féligazságok. Ilyenek például a „mindenki tudja, többektől hallottam…” kezdetű mondatok. Ezek nagyon gyanúsak.  Valójában megszüntetik a másik fél szabadságát, kényszeríteni akarnak.

8.         Jól sikerült a majki és a tatai kirándulás, a honlapon fényképeket láthatunk és beszámolót is Zénó testvér jóvoltából. Jobban megismerhettünk a bencés világ remete ágát, és fotókat láthattunk a Lengyelországban ma is működő kolostorukról.  Tatán a ferences világi testvérek örömeivel, nehézségeivel találkozhattunk. Köszönjük a szíves vendéglátásukat.

            Október 3-án, szombaton Máriacellbe tervezek kirándulást.  Pannonhalmáról 5.30-kor, Győrből 6.00-kor indulnánk, ha lesz elég jelentkező. Godofréd és Adalbert atya is ott lesz. Hideg reggelit és vacsorát vigyünk magunkkal, de meleg ebédet a közeli vendéglőben rendelek. Esőkabátot, pulóvert, gyógyszert hozni kell. Indulás előtt pénteken szállást lehet kérni és szombat este is. Ezért is szeretném összeírni a megadott időpontban a jelentkezők nevét, adatait. Ha 18 fős kis busszal megyünk, akkor kb.6000 Ft buszköltséggel kell számolnunk, és 20 EU-t (kb. 5600 Ft) kell hozni egyéb költségekre: 12 EU ebéd, 2 ital, 4 kiállítás 2 egyéb. A buszköltség kisebb lehet, ha többen jelentkeznek. Viszont roppant kellemetlen, ha valaki lemondja az utat, mert a kifizetéssel bajban lennénk. Az áfa, a benzinár változása miatt még biztos árat nem fogok tudni mondani.

           St. Ottilienben, az oblátusrektorok és oblátusok találkozóján élményt nyújtott a sokféleség látása. Blandina testvérrel vettem részt a német terület oblátusrektorainak, oblátusainak találkozóján. Ott volt például egy evangélikus nővérközösség oblátusrektora és oblátusa. Az előadó Michaela Puzicha bencés nővér az egyházatyák és a Regula kapcsolatáról beszélt. Kiemelte, hogy a Regulában Jézus, a Mester és az Atya alakja szinte egybeolvad. Ezt az arianizmus utóhatásával magyarázta. Jézus istenségét akarta kiemelni Benedek az Atyával való szoros kapcsolattal.

            A kirándulásnak nem szokásos célállomása volt: Dachauba mentünk el, a propaganda célokat is szolgáló koncentrációs tábor nagy részét lerombolták. De a kiállítást a nemzetiszocialista propaganda gépezetről nagyon megdöbbentőnek és tanulságosnak találtam. Egy újságíró ezt írta büszkén: „A Harmadik Birodalomhoz Dachaun keresztül vezet az út.” Az egyik barakkban protestáns és katolikus lelkészek éltek. Voltak köztük püspökök is, az egyik segédpüspök lett a karmelita nővérkolostor (1964) alapításának szorgalmazója.  Egy nővér beszélt a kolostorukról. Elővette azt a keresztet és Mária-szobrot, amelyik a lelkészek barakkjában volt. Közösen imádkoztuk el a vesperást. Egy osztrák ciszter atya könyve is megvehető volt, aki leírta a vele történt szörnyűségeket.

9.         A dékánok ebben az évben is 1500 Ft befizetését kérik, melyből részben az Oblációt fizetik. 300 Ft-ot kértem a leporelló tervezési költségére. A dékánok mindenkinek adnak a leporellóból, és tőlük lehet kérni. Érdeklődőknek, személyes beszélgetések alkalmából lehet adni egy-egy leporellót. Tehát ne tegyük ki sehová szabad vitelre, ez nem arra való. Köszönjük Cirill atyának a nyomdai költségre adott kb. 50.000 Ft-ot.   A leporellónk szövege lényegében megegyezik a Familia családi magazinban (2009. 4/5. szám) megjelent írással.  

                                                                       ----------

Külön köszönöm Katalin testvér nagy munkáját, szervező gondosságát. Köszönöm a dékánoknak, hogy összegyűjtötték a jelentkezési lapokat. Ők gyűjtik össze a befizetéseket is, és adják át Katalin testvérnek. Egy meghirdetett lelkigyakorlatra mindenütt csak a jelzett módon lehet jelentkezni. Senki ne támogasson külön utakat. A segítőknek is köszönöm áldozatos munkáját. Az idén Fülöp testvér és felesége, Annamária, valamint Günter és Skolasztika a szervező csapat tagjai. Őket kereshetitek, illetve a dékánokat, ha valami gond támad. – Szombaton az ünnepi liturgia után ne menjünk az ebédlőbe, csak 11.50-től kezdjünk elfoglalni helyeinket, hogy ne zavarjuk a terítést. Fel lehet iratkozni a kisbuszra, amely szombaton 13.00-kor indul a győri vasútállomásra, ebben 15 hely van. 

            Békét, örömet és türelmet kívánok egymáshoz és saját magunkhoz.

Isten áldása legyen a lelkigyakorlatot tartó Godofréd atyán, aki egyre közelebb vezessen minket a sokakért, értünk szenvedő Messiáshoz.

 

Pannonhalmán, 2009. július 8-án.