Október 2-án, szombat kora reggel indultunk Pannonhalmáról, Pilisvörösvárról, Budapestről, Nagykanizsáról, Kaposvárról Pécs felé, amelyet csodálói a „magyar Athén”-nek is neveznek, és ahol Maximilián dékán, Mór, illetve Aquila és Priscilla testvérek vártak bennünket a vasútállomáson. Kocsikkal jutottunk el a Barbakánhoz, majd elindultunk a bazilika felé.
Sétánk során megcsodálhattuk Cságoly Ferencnek, véleményem szerint talán egyik legjobb építészünknek a bástyához elegánsan illeszkedő házát, valamint Borsos Miklós Janus Pannonius-szobrát, és egy ház falának fülkéjében található Szent György-szobrot. Mór testvér vezetésével megnéztünk az ókeresztény sírkamrák közül a cella trihorát, septichorát, a korsós sírkamrát, valamint a leghíresebbet, a Szent Péter és Pál-sírkamrát. Az 1780-ban megtalált sírkamra megmaradt csodálatos részei miatt válhatott Pécs belvárosa a világörökség része. A két apostol kinyújtott karral a Krisztus-monogramra mutat. A bűn erejét az ősszülők ábrázolása fejezte ki, Noé, Jónás a feltámadás szimbólumai, az ősszülők ellentéte Mária-alakja, akinek csak az arca maradt meg, így is egyedülálló ez a töredék Pannon földön.
Majd a bazilikába mentünk, ahol a Szent Mór-kápolnában elimádkoztuk a déli imaórát. Megható volt Szent Márton Főapátságából eljönni Mór püspöki székhelyére, és ott imádkozni, ahol ő imádkozott. Ráadásul ebben a hónapban október 25-én van Szent Mór ünnepe, aki a pécsi egyházmegyének és a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumnak egyaránt védőszentje. Székely Bertalan hét freskóból álló ciklusát is megtekinthettük, amely a szent legnagyobb kultikus emléke. Megcsodáltuk a hazánkban egyedülálló öthajós altemplomot, ahol a bazilikát neoromán stílusban felépíttető püspök síremlékéhez közel helyezték el Janus Pannonius földi maradványait, és az új síremlékét. Elénekeltünk a Salve Reginát, amely csodálatosan hangzott az ősi térben. Szatmári György püspök reneszánsz kápolnája is feledhetetlen emlék.
Mór testvér sétánk közben bemutatta a legszebb házakat, s csodálkozva láthattuk a lakatok tömegét egy ház falánál, különböző vélemények vannak eredetükről: régen a börtönből való szabadulás emlékeit jelentették – ma a szerelmesek szimbolikus lakatai. Megtudtuk, hogy Pécs városának legszebb polgári házait két építész tervezte (Schlauch Imre és Pilch Andor), azért olyan egységes a látványuk. Az Aranygaluska önkiszolgáló ebédlőben pihentünk meg és fogyasztottuk el az ebédet, majd a Kossuth és a Széchenyi teret néztük meg. A városháza, a dzsámi az újjá varázsolt tér valóban fölemelő látvány. Talán ha több zöldterületet terveznek, az barátságosabbá tette volna, és a fehér burkolat a nyári napsütésben ugyanolyan vakító lehet, mint Győrben a Széchényi téren. Az egykori dzsámiban sokat időztünk. A muszlim építészet nyugalmat árasztó terei a matematikai arányokra épülnek, a dzsámi látványa és belső térrendezése is mutatja, hogy az isteni szépség és egyszerűség testvérei egymásnak.
A Szent Mór Ciszterci Gimnázium dísztermébe indultunk, ahol Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiáját néztük meg. Sokunkat lenyűgözött a három biblikus tabló, néhány szóval elmondtam a csoportnak a képekről olvasottakat. Azért él frissen bennem az értelmezés, mert érettségi tételnek szánom a Golgota és Ady egyik istenes versének összehasonlítását. A kocsik felé visszatérve megálltunk az ókeresztény mauzóleumnál, amely a legnagyobb méretű kétszintes sírkápolna. Elbúcsúztunk a Nagykanizsa felé és a kocsival Budapest felé indulóktól, a pécsi oblátus testvérek elkísértek a vasútállomásra, és ott köszöntük meg nekik, hogy megajándékoztak egy feledhetetlen nappal. Maurus és Klára testvérrel Budapestről kocsival mentünk először Komáromba, majd Győrszentivánba és Pannonhalmára.
Vasárnap délután újra indultam Komáromba, ahol a mise végén hirdettem, hogy a Szent Mór Iskolaközpontból jönnek tanárok és diákok a Maurinum Katolikus Iskolához. Az egyik hívővel beszélgetve megtudtam, hogy a jövő héten Pécsről jönnek hozzájuk, már nem először. Sikerült meglepnem azzal, hogy tegnap voltam Pécsett. A Szent Mór Iskolaközpont nem azonos a ciszterci gimnáziummal, mégis örömmel töltött el az egybeesés.
Örömmel elevenítem fel emlékeimet, és hálával gondolok a pécsi oblátusok áldozatos, szeretettel teljes vendégfogadására.
