Szent Benedek Atyánk ünnepe

2010.július 11.

„Úgy vagyok köztetek, mint a szolga”

(Lk 22,27)

1.      Az alapító karizmája

• Miért ünnepeljük évente kétszer is Szent Benedeket, miért fontos ez számunkra? Az alapító ünnepe egy közösség múltját és reményeit, hagyományait és célkitűzéseit jeleníti meg. Minden szerzetesközösség alapítójának karizmájából részesül, az alapítóra tekintve mérheti meg önmagát és küldetését. A bencés közösségek alapítója Szent Benedek. (Ahogy kimondom, máris tudom, ez nem jó szó, Benedek ugyanis nem alapított rendet, csupán egy monostort. Nem gondolt rendre, világméretű kongregációra.) De élete és Regulája oly mértékben alkalmasnak bizonyult a későbbi szerzetesek életének vezetésére, hogy idővel nyugaton minden közösség az ő reguláját, s az ő lelkiségét követte.
• Alapítónk karizmája egyetemes. Nem egy speciális szolgálatra szól (betegápolás, tanítás, misszió vagy kontempláció), bár ezek közül bármelyik belefér. Azt mondhatjuk Benedek karizmája a Krisztus-követés, vagy másként az Istennek szentelt élet, vagy úgyis mondhatjuk, az Isten szolgálata. Benedek élete és regulája feltárja előttünk, mit jelent kereszténynek lenni. Igaz, hogy egy sajátos életállapotban, a szerzetesi életállapotban lévőknek rendezi el az életét, de kiválóan alkalmazhatják világiak is, mint ahogy ezt teszik sok ezren a bencés oblátusok szerte a világon.

2.      Isten szolgálata

• Több lehetőség közül most a bencés lelkiséget, mint szolgálatot, Isten és ember szolgálatát szeretném megközelíteni. Erre indít a mai evangélium is, Jézus azt mondja: „Az elöljáró legyen köztetek olyan, mint a szolga”, magáról pedig azt mondja: „Úgy vagyok köztetek, mint a szolga”.  Benedek fő célkitűzése, hogy Krisztust kövessük, hozzá legyünk hasonlóak. Nekünk is úgy kell jelen lennünk a közösségben, mint szolgáknak. Mit jelent szolgálni?
• A Regula Prológusában Benedek azt mondja: „Fel kell állítanunk az Úr szolgálatának iskoláját”. A szerzetesnövendékek fő feladata megtanulni az Úr szolgálatát. Hasonló utat kell bejárnunk, mint a Bibliában Mózes, akit az Úr szolgájának nevez a Szentírás, vagy Sámuel, aki az Úr templomában nevelkedett fel. Ennek a szolgálat-iskolának első osztálya a hallgatás, a meghallás: „Ausculta o fili, precepta Magistri...”. „Hallgasd meg, ó fiam, a Mester parancsait, nyisd meg szíved ajtaját, s fogadd a jóságos Atya intéseit készségesen…”. Ebben a szövegben a ’Mester’-nek kettős jelentést tulajdoníthatunk. A Mester mindenekelőtt Krisztus, aki előtt a szerzetesnek ki kell tárnia fülét és szívét, de a mester egy földi személy is az apát, a magiszter, egy lelki vezető, aki a tanítványt bevezeti Isten szolgálatába. Rá figyelni, szavaiban felismerni az egyetlen Mester üzenetét, ez a szerzetesélet kezdete, amelynek lendületét, első szeretetét és nyitottságát életünk végéig újra és újra fel kell idéznünk, újra kell kezdenünk.
• Az Úr szolgájának iskolájában legfőbb tanulnivaló az engedelmesség. A példa Krisztus engedelmessége az Atyának. E nélkül könnyen félreérthetjük a dolgot, azt képzelhetjük, hogy ez valami katonai drill, a főnök utasít, én meg gondolkodás nélkül végrehajtom. Nem, a keresztény engedelmesség egészen más, személyes baráti kapcsolatot feltételez Jézussal: „Nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja mit tesz az ura, barátaimnak mondalak benneteket, mert mindent tudtul adtam nektek, amelyet Atyámtól hallottam.” Tehát nem csak szolgái, hanem barátai is vagyunk az Úrnak. Ebben a kapcsolatban a teremtmény és a Teremtő, a bűntől sebzett ember és a Megváltó lép barátságra egymással. Megrendítő, ha belegondolunk. Kapcsolatunk természetéhez tartozik, hogy a barátomat szeretném jobban megismerni, egészen mélyen megérteni. Mik a tervei, szándékai, milyen érzések mozgatják, s akarom, hogy a barátom is ismerjen engem. Az engedelmesség ráhangolódás a barátom, Jézus elképzeléseire, érzéseire, akaratára. Nem félelemből, nem haszonlesésből, hanem szeretetből. A keresztény engedelmesség motívuma tehát a szeretet, a barátság és persze egyfajta megrendültség is, hogy egy hatalmas Úrnak szolgája vagyok.
• Tudnom kell azonban, hogy Istennek nyújtott engedelmességem időről-időre beleütközik saját akaratomba, meg kell tanulnom a lemondást saját akaratomról. Vannak terveim, elképzeléseim, van egy világlátásom. A saját ügyeimben, meg a rám bízott közösség (család, gyermekek, munkahely vagy egy szerzetesi közösség) ügyeiben a terveimet megvalósítani, az akaratomat érvényesíteni kívánom. Ez így van rendjén. Az engedelmesség nem jelenti azt, hogy nincs akaratom, hogy nincs elképzelésem. Nem vagyok gép és Isten sem ad direkt utasításokat. De minden ügyemet, ügyünket elé kell vinnünk azzal a készséggel, hogy saját akaratomat alávetem az ő akaratának. Bibliai példa: Péter apostol meg volt győződve arról, hogy Jézus nem kerülhet a gonoszok kezére, Jézus azonban keményen megfeddte, és tudomására hozta, hogy nem lehet tanítványa, ha a keresztet nem fogadja el. Ugyanakkor olyan bibliai példát is ismerünk, amikor az ember győzte meg az Istent. Gondoljunk Ábrahám alkudozására Szodoma ügyében, vagy Mózes közbenjárására, amellyel elfordította népe felől az Úr haragját. Ha az Úr szolgája akarok lenni, akkor feltétlen párbeszédben kell legyek Istennel, kutatnom kell az ő akaratát, s elmondani azt, hogy mit szeretnék én. Szabaddá kell válnom, hogy üzeneteit befogadjam és elengedjem saját akaratomat.

3.      Az Úr szolgájának szabadsága

• A szabadságot és a szolgálatot szembe szokták állítani egymással. Aki valakinek a szolgája, az nem szabad ember. Az Úr szolgálata azonban szabadságot ajándékoz. Szabaddá tesz más emberek, politikai rendszerek befolyásától és felszabadít saját akaratom, vágyaim és ösztöneim uralma alól. Az Úr szolgálata, a neki adott engedelmesség felszabadít az alól is, hogy mindent magamra vegyek. Hogy saját életem bizonytalanságai, a közösségem jövőjének alakulása miatt kétségbeesetten aggódjak. Az Úr szolgája ugyanis már tapasztalta, hogy az Úr cselekszik és folyamatosan gondunkat viseli. Csak akkor épül a város, ha Ő is építi, és pihentében is megad minden áldást, annak akit szeret. Ezt a bizalmat és szabadságot kívánom mindannyiunknak, akik ma Szent Benedeket ünnepeljük, Benedeket, aki egyedül Istent szolgálta.